Sziasztok! A Nevem Lauren Conrad 21 éves vagyok Magyarországon élek Budapesten és történt egyszer,hogy:...
Nagyon rossz napom volt. Ráadásul ez volt az utolsó napom ebben a suliban ( a Corvinus Egyetemen). Két nap múlva indulok Montrealba és,hogy őszinte legyek csak ez járt a fejembe. Nagyon izgatott voltam. Vajon mi fog kisülni abból, hogy külföldön próbálok meg sikereket elérni,ha már itt Budapesten nem ment. Állítólag néha nagyon félelmetes a megjelenésem. Apa javasolta. Ő még új állást is keres, ott hogy velem lehessen. De mondtam, hogy az első pár napba egyedül leszek, de nem teljesen. A szüleim kijelentették, hogy nekem az unokatestvérem épp Montreálban él, és szívesen lát, amíg én a modell szakmában ügyködök. Én pedig belementem, hát jobb, mint ha apa jönne velem mindenhova. Nem tudom mi fog változni, valószínű, hogy az egész életem más lesz, de remélem jobb.
- Lauren gyere vacsorázni –szólt fel apa.
- Megyek. –válaszoltam és elindultam a konyha felé, amikor megcsördült a telefon. Oda szaladtam hozzá, reméltem, hogy valaki ismerős keres engem, hogy elbúcsúzzon.
- Szia, anyudat keresem.
- Szia
- Tudod adni anyudat?
- Persze, egy pillanat és megkeresem.
Elindultam fel a lépcsőn, hogy megkeressem anyát.
- Anya, merre jársz? Telefon.
- Mond meg, hogy megyek.
- Ok.
Visszacammogtam a kagylóhoz.
- Az van, hogy mindjárt jön. Te ki vagy?
- Na add ide gyorsan kislányom- szólt közbe anya.
- De anya, még csak most kezdtünk beszélgetni.
- Na sipirc, hagy beszéljek telefonon.
Elhúztam gyorsan a csíkot, mert anyám ölni tud a szemeivel. De nagyon kíváncsi voltam, ki lehet az, aki ilyen későn keresi anyát. Gyorsan, és halkan felszaladtam a lépcsőn a szobámba és felvettem a telefont, de úgy, hogy ne hallják meg. De már csak ennyit hallottam:
- Köszönöm, hogy tudsz majd rá vigyázni, hisz tudod egy szem lányom.
- Persze-persze tudom. Viszont nekem néha majd egyedül kell hagynom, mert tudod, vannak dolgaim.
- Jó rendben, viszont most megyek, mert az egyetlen lányom hallgatózik.
- Ott áll mögötted?
- Nem, hanem itt szuszog a telefonba, felvette a sajátját!
Azonnal letettem a telefont és úgy tettem mintha msn-eznék! Persze anya feljött.
- Mért hallgattál bele a beszélgetésbe?
- Jaj anya, nem hallottam semmi érdekeset, csak annyit, hogy bla-bla. Kb. ennyit hallottam.
- Aha, persze. Na mindegy hiszek neked. De ez ne forduljon elő többet. Jóéjt!
- Jó anya. Szia. Neked is és apunak is jóéjt!
Anya kiment én pedig kikapcsoltam a gépet. Azon gondolkoztam, ki lehet ez a fiatal srác. Bár kizárt volt, hogy köze legyen az én álom pasimhoz. Sébastienhez. A szobám falai tele voltak az ő képeivel. Nagyon tetszik a Simple Plan zenéje is, meg minden. De Sébastien a legcukibb. Átöltöztem hálóingbe és elmentem aludni, ja és persze mint mindig most is Sebről álmodoztam! Egész éjszaka fura álmaim voltak. Szerencsére reggel teljesen normális volt minden és az álmaim is eltűntek. Anya felszólt a szobámba, hogy öltözzek fel és kezdjek csomagolni, mert hát holnap indulok, ugyebár. Felöltöztem bepakoltam a ruháim (kb. három bőrönd lett, ami csak a ruhám, és még kettő a többi kiegészítőm). Lementem reggelizni. Apáék már az asztalnál ültek.
- Jóreggelt anya, apa!
- Jóreggelt kincsem – mondták egyszerre
- Valami gond van? – kérdeztem kicsit ijedten.
- Semmi komoly… te mondod meg neki vagy én? – súgta anya, apa fülébe.
- Majd én – húzta ki magát apa.
- Kincsem, eljött az ideje, hogy elmondjunk neked valamit, ami talán hatással lesz a karriered és az életedre is.
- Najó, ne húzzátok az idegeim, mond már, mivan? – szóltam kicsit idegesen.
- Szóval azért nem tudsz semmit az unokatesódról, mert hát… kicsit zűrös élete volt, de megváltozott, és hidd el te sokkal, jobban ismered az unokatesód mint hiszed.
- Ez pontosan mit is jelent? Fejtsd, ki kérlek, mert tudnom kell.
- A te unokatesód, egy híres Canadai bandában zenél…
- Na nehogy azt mond, hogy Joel Madden vagy Benji Madden vagy Deryck Whibley az unokatesóm mert akkor megőrülök – szakítottam félbe apát.
- Nem ilyenről szó sincs… - folytatná apa, de hát az én lepcses szám, be nem állna.
- Na azért mondom, akkor nincs gáz, csak nem azt akarod mondani, hogy egy kis hülye az unokatesóm és nem tud semmit?
- Nem-nem ezt akarom mondani… - és megint folytatná.
- Na akkor tényleg nincs semmi baj, nem baj, hogy ki…
- Csöndben maradnál egy picit kislányom? – Apa csak akkor szólít kislányomnak, ha nagyon haragszik rám, tehát most már csöndben maradtam.
- Az a lényeg – szólt bele anya a beszélgetésbe – hogy a te unokatesódat…
