5. fejezet
Ahogy megláttam, odaszaladtam hozzá, nyakába ugrottam átöleltem és… megcsókoltuk egymást! Olyan jó volt. Édesen csókolt. Állandóan azok a pillanatok járnak a fejembe, amikor hozzámért. Miután sajnos szétváltunk, beültünk a kocsiba és hazatelefonáltam:
- Szia Pie, Lc vagyok. Sebbel elmegyünk kajálni, majd este megyünk.
- Jó, de szólj Sebnek, hogy majd beszélnem kell vele.
- Átadom, puszi!
- Igen? – kérdezte Seb
- Pie üzeni, hogy majd beszélni akar veled.
Seb megfogta a kezem. Simogatta. Nagyon gyengéd volt. Elmentünk egy autós Mc’Donald’s-ba, és vettünk pár szendvicset. Beállt a parkolóba. Ettünk egy darabig csendben utána. Letette a kajáját és átölelt. Én is letettem. Gyengéden megcsókolt. A kezét rátette a combomra és simogatta. Nagyon jó volt vele. A kezét feljebb csúsztatta rajtam, amikor megszólalt a telefonom.
- Halló!
- Szia Lc. Seb veled van?
- Szia Jeff, igen, adjam?
- Aha, kösz
- Tessék! – szólt bele a telefonba Seb.
- Seb gáz van. Jana visszajött.
- Mivan? –Seb levette a kezét rólam. – küldjétek el.
- Szerinted nem próbáltuk?Pi e teljesen idegbeteg, hogy mi lesz, ha visszajöttök és Lc itt találja.
- Oldd, meg kérlek. Hisz én is oldottam már meg bonyolultabb dolgaidat. És akkor egyedül voltam, ti meg négyen vagytok!
- Ok, megpróbáljuk! Na, jó szórakozást!
- Kösz, volt, na szia!
Seb letette a telefont és a semmibe bámult. Átöleltem és cirógattam a nyakát.
- Mi a baj?
- Semmi komoly drágám. – megpuszilta a homlokom.
- Biztos? Segítek, ha tudok.
- Sajnos, ebbe nem tudsz segíteni. De mondom mindegy. Most jó itt veled… Hol is tartottunk? – kérdezte, mosolyogva.
- Valahol itt – és újra megcsókoltam. Egész estig a parkolóba ültünk. Ettünk, csókolóztunk, ettünk. Ez volt a program. Késő este indultunk haza. A ház előtt egy idegen autó is állt.
- Ez kié? – kérdeztem kicsit idegesen Seb-től.
- Nem tudom – válaszolta, de láttam az ijedtséget az arcán.
Amikor beléptünk az ajtón Seb volt barátnőjével találtam szembe magam…
