2. fejezet
- Az a lényeg – szólt bele anya a beszélgetésbe – hogy a te unokatesódat Pierre Bouvier –nek hívják.
Teljesen kikerekedtek a szemeim, leestem a székről és egyszer csak elsötétült a világ. Mikor jobban lettem Apa egy pohár vizet hozott nekem… Pár percig csak bambán néztem magam elé…
- Anya – szóltam remegő hangon – ugye ez csak vicc? – kérdeztem hátha az. Nem. Válaszolt Anya.
- Nem kincsem, ez nem vicc. Vele és nagyon valószínű, hogy a Simple Plan többi tagjával fogod tölteni a nyarat.
- És… – már teljesen elfehéredtem – Seb is ott lesz?
- Nagyon valószínű. – ölelt át anya.
- Jó – álltam fel a székről - ugye nem tudja, hogy rajongok a Simple Plan-ért?
- Nem, de meg kéne mondanod neki.
- Nem fogom, ezt a nyarat fél lábon is kibírom! És különben is a modell szakma le fog kötni, alig leszek ott velük, meg hát nekik is dolgozniuk kell.
- Igen. Persze, csak akkor szólunk neki, ha te is akarod – mondta apa.
- Jó, köszönöm! Most akkor elmegyek még csomagolni, meg elköszönni a barátaimtól.
Felmentem a szobámba szép lassan,hogy ne legyen feltűnő. De legbelül ordítottam, hogy lehet az, hogy pont Pierre ? Végre beértem a szobámba. Nemrég kaptam anyától egy naplószerűséget,és azt mondta, arra vette, hogy majd Montrealban írjam tele az érzéseimmel. Hát eljött az ideje, hogy elkezdjem írni az érzéseim:
„SEBASTIENNEL TÖLTÖM A NYARAM, ÉN VAGYOK A LEGSZERENCSÉSEBB A FÖLDÖN!!”
Ennyit tudtam csak leírni. Pakolgattam még a ruháimat, és zenét hallgattam, persze csakis Simple Plan-t. :) Annyira izgatott voltam. Lefeküdtem az ágyamra és nézegettem a posztereim. Két és fél hónapig nem nézhetem a posztereim. Csak élőben! Nagyon jó lesz! Gondoltam magamban.:) Az egész nap nagyon hamar elment. Anyuékkal csak párszor beszélgettem, inkább kerültem őket, hogy ne lássák az izgatottságom. Este lefürödtem és kitaláltam, hogy, hogy fogom megcsinálni a hajam, meg mit veszek fel és stb. Elmentem utána aludni. Reggel kicsit elaludtam. Késve ébredtem és alig volt időm megreggelizni. Gyorsan felöltöztem és megcsináltam a hajam. Apu kivitt a reptérre. Vagy ezermillió puszit kaptam, mire beszállhattam a gépbe. Amíg felsétáltam a gépbe egyszer visszaintegettem neki. Leültem egy nagyon helyes srác mellé a repülőn.
- Szia Jessie vagyok – szólított meg.
- Szia én Lauren. De a barátaimnak csak Lc.:)
- Te hova utazol?
- Montrealba az unokatesómhoz, te?
- Én is Montrealba a bandámhoz.
- Van bandád?
- Aha, most jöttünk össze a Cosmopolitan! Segítségével.
- A Cosmopolitan! Nagyon jó újság. Szeretem – mondtam én, nehogy már azt higgye, hogy fogalmam sincs milyen újság.
- Megadod a számod? – kérdezte, mint a sok nagymenő
- szeretnéd, hogy megadjam – kérdeztem vissza, hogy én is annak tűnjek, bár nem éreztem úgy magam…
- Persze, muszáj, hogy lássalak még, és hogyha amúgy is Montrealban leszel, összefuthatnánk.
- Hát jó – elővettem egy papírlapot, ráírtam a számom. - tessék
- Köszönöm. – elővette a telefonját és megcsörgetett. – tessék, így már az én számom is megvan neked.
- Kérem, tegyék el a mobiljaikat – jött a légi kísérőhölgy.
- Rendben, elnézést – mondtuk egyszerre, és mosolyogtunk.
Még beszélgettünk egy kicsit, amikor is beszóltak a hangos bemondón, hogy nemsokára leszáll a gép, kapcsoljuk be az öveinket. Szép lassan egyesével le kellett szállnunk a gépről, Jessie utánam jött le.
- Elvigyelek valahova, vagy jönnek érted? - kérdezte
- Hát fogalmam sincs, de lehet, hogy kijön az unokatesóm, de azért kösz.
- Nincs mit, örülök, hogy találkoztunk.
- Én is. – kaptam két puszit, és utána hátat fordított és elment. Ekkor jutott csak eszembe valahol itt van Pierre, és engem keres, és…
- Szia, te vagy Lauren az az pontosítok Lc? – szólított meg valaki, azt hittem menten hanyatt esek. Szép lassan megfordultam és válaszoltam:
- Szia, igen én vagyok.
- Pierre vagyok, az unokatestvéred. De nyugodtan szólíts Pie-nek. Én csak néztem bambán szokásomhoz híven és annyit tudtam kinyögni rendben van. Mehetünk? Hol vannak a csomagjaid? – kérdezte.
ŐŐŐ…
- Ott, köszönöm, de segítek, mert nagyon nehezek.
- Nem lehet nehezebb, mint egy szaltó. – mondta viccesen.
- Dehogynem, mindjárt meglátod. – mosolyodtam el.
Szegénykém, ott szenvedett a csomagjaim alatt, félúton kivettem a kezéből két táskát, ami húzható volt, azt húztam magam után, ő meg hozta a többit. Kiértünk a reptér elé, nem tudtam melyik autóval jött ezért megálltam. Elővette a kocsi kulcsot és kiriasztotta a kocsiját, ami nem volt más, mint egy fekete BMW.
- Hűha, nem vagy valami kispályás, nagyon király a kocsid.
- Kösz – mosolyodott el.
Beültünk az autóba és elindultunk a háza felé. Elkezdtem faggatni.
- Van barátnőd?
- Most nincs, neked fiúd?
- Még nincs, de egy nagyon kedves sráccal találkoztam a repülőn.
- Csak nem Jessie-re utalsz?
- Ismered? – kérdeztem meglepetten, de tudtam, hogy ismeri.
- Persze, nem tudom, tudod-e, de van egy banda, amiben benne vagyok, és hát Jessie bandája egy ilyen klón félének számít.
- Aha, hát majd eldöntöm melyiket, szeretem jobban – mondtam mosolyogva, hát most mondhatok ilyet, amikor majd meghalok egy autogrammért…
- Nem hallottad még a bandámat? Kérdezte furcsán Pie.
- Nem, de majd meghallgatom. Hányan vagytok? – úristen ezt komolyan én kérdezem? Hisz tudom, öten és Seb a legcukibb.
- A csapat neve: Simple Plan – tudom, ordítottam legbelül – tehát kizárásos alapon öten.
- Aha, vágom…
-Olyan furcsán beszélsz néha szólalt meg Pie.
-Erre én hát mi magyarok ilyenek vagyunk. viccesen közöltem vele.
- És te tulajdonképpen mért is jöttél Montrealba?
- Modell szeretnék lenni. Anyáék meg mondták, hogy nálad lehetek a nyáron. Ezért választottam Montrealt.
- Aha, értem, és vannak már fotóid? Küldtél el itt Montrealban valamilyen cégnek?
- Persze ez már megvolt, már csak a visszajelzést várom.
- Na, megjöttünk. – mondta egyszer csak. Egy gyönyörű villa előtt parkolt le. Gondolom az arckifejezésemből látta, de így szólt:
- Nyugi ez nem a mi házunk, a manager-ünké.
A mi házunk a hátsó kertben van ami ettől sokkal pöpecebb kéró. Na gyere megmutatom nyögte be bájos vigyorral.
Bementünk. Egy gyönyörű tágas előtér fogadott, nagyon szép. Még beljebb mentünk és elakadt a lélegzetem a nappali és a konyha láttán. Gyönyörű volt, mesébe illő. Pie hozta a csomagjaim és bevitte egy nagyon nagy tágas szobába.
- Lauren gyere ez a te szobád kiabálta. Két és fél hónapig itt fogsz lakni. Nyugodtan rendezkedj be. Tehetsz posztereket is a falra. Egyébként hány éves is vagy a szüleidtől elfelejtettem kérdezni. – kérdezte kicsit pironkodva.
- 21 múltam tavasszal. És köszönöm, nagyon szép a szoba.
- Nincs mit. – mondta és magamra hagyott.
Kipakoltam a ruháim a szekrénybe, bár egy kicsit kicsinek bizonyult a szekrény, de megoldottam. Minden befért a végén. Egyszer csak nagy zörejt hallottam lentről. Kisiettem a szobámból, amikor hallottam egy beszélgetést.
- Seb, halkabban már, nem kell úgy viselkedni, mint elefánt a porcelán boltba.
- Jól van már Chuck. Hagyjatok. Hosszú volt az este tegnap. – mondta ő.
- Jaj srácok, itt az unokahúgom, Lauren, próbáljatok viselkedni, főleg te Seb. Felejtsd el két hónapra az alsógatyába való sétálgatást.
- Hány éves a csajszi? – kérdezte Seb, tudom, hogy ő kérdezte, bizonygattam magam.
- 21, és Seb. El a kezekkel.
- Mivan? De hát még csak a közelében sem voltam… - mondta Seb kicsit felháborodottan.
- Addig jó. – mondta Jeff.
-Jeff kérdezi a többiektől David merre van? -Pie benyögi szomorkodik. –Seb miért? -Pie mert tetszik neki Lc .
-Seb ki az az Lc?:D
-Pie jaj Seb ennyire ne legyél már kelekótya Lauren az unokahugom.
-Seb jaa így már világos.
-Chuck. Hogyan tetszhet neki mikor még nem is találkozott vele.
-Pie . De én már mutattam neki képen. Lc édes anyukája volt olyan kedves és küldött nekem pár fotót róla… Bomba nő esküszöm ha nem lenne az unokahugom rástartolnék.
-Jeff hát akkor érthető vigyorog.:D
-Eközben mitsem sejtve beszélgettek nyugodtan tovább és én mind ezt hallottam. Kicsit kikerekedtek a szemeim hogy pont Davidnek tetszem . Na és persze,hogy a saját unokatesóm egy perverz disznó:D rámstartolna. Kissé meglepő. :D
-közben megjött Dav is.
-Chuck kérdezte na kisírtad magadat?
-Dav jaj hagyjatok már békén érzékeny lélek vagyok tudjátok nagyon jól. De igen már összeszedtem magam és jól vagyok. Mondta vigyorogva. :D
- Na megyek, szólok neki, hogy vacsora, biztos elfáradt ma már. Közölte Pie a többiekkel
- Te csináltad a kaját Pie? – kérdezte Seb.
- Igen, mért baj? - válaszolt
- Áh, nem baj, csak mond meg neki, hogy ehetetlen lesz. – ezen elnevettem magam, kicsit túl hangosan is, mert mindannyian a lépcső alá gyűltek, gyors elővettem a telefonom mintha telefonálnék és elkezdtem mondani, persze angolul, hogy ők is értsék.
- Jaj Gréti, nem fogod elhinni, öt pasival leszek összezárva a nyár végéig. Ráadásul egy banda tagjai…jaja és nevettem még egy olyat mint az előbb…- most megyek mert kaja szagot érzek és nagyon éhes vagyok, majd még hívlak. Puszi-szia. –mondtam és letettem a telefont. Gyors bementem a szobámba megigazítottam a sminkem és a hajam, letettem a mobilom és elindultam lefelé a lépcsőn.
- Na van végre valami kaja? – kérdeztem Pie-re nézve.
- Igen van, de először bemutatnálak a fiúknak.
- Ok-ok, csak gyorsan, farkaséhes vagyok.
-A kis bélpoklos szólalt meg Seb.
-Pie ne is foglalkozz vele.
-Erre én magamban már hogyne foglalkoznék életem szerelmével…J
- Nos Lc, ő itt Jeff a legidősebb közülünk.
- Szia Lc örülök, hogy megismerhetlek. – mondta kedvesen és rám mosolygott.
- én is örülök, mondtam
- Szia Chuck vagyok és nagyon szép hátsód, van – mondta Chuck, és adott két puszit,és közben átölelt, Pie arcát kellett volna látni….:D Lehámozta rólam Chuck-ot és bemutatott David-nek.
- Ő, itt David. – Kezet fogtam Daviddel és azt hittem, elájulok a gyönyörű barna szemeitől. Látszott Daviden, hogy nem akarja elengedni a kezemet és,hogy mennyire tetszem neki. Csak úgy izzott a levegő körülöttünk…
Pie gyorsan elvette a kezem, hogy nehogy más legyen a kézfogásból meg a pusziból.
- Na és bemutatom a csapat nagy csajozósát, persze csak utánam, ő itt Sebastien. – a szívem a torkomban dobogott, hisz ő eddig háttal állt nekem és megfordul szép lassan, FORDULJ MÁR MEG! Ordított egy nagyon Pie. Nem bírom tovább. Szép lassan megfordult és rám nézett:
- Szia, Sebastien vagyok – megfogta a kezem és közeledett felém, a szája viszont nem úgy tűnt mintha az arcomat célozná… én benne vagyok, tedd meg, próbáltam ezt sugározni felé…
